Tegnap este kilenc órakor ünnepélyes keretek között befutott az a szerelvény a debreceni Nagyállóra, ami még 1869. szeptember 16-án indult el a Nyugati-pályaudvarról. Schmitt Pál és részt vett a fogadáson, és kiemelte, hogy ez kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek.

„A 143 éves késés még a magyar vasúti körülmények fényében is kissé túlzásnak tűnhet, de ez is csak azt mutatja, hogy a MÁV nem végez félmunkát: Csak megérkezett az a vonat Debrecenbe” –kezdte a szerecsenmosdatást Kuba Kalamin, a MÁV szerecsenmosdatója.

„Sajnos az út során nem várt kellemetlenségek adódtak: Például 1872-ben elég kemény tél volt, aztán jött az első világháború, majd a második, meg volt két öngyilkosság, és Örvényesnél le is szakadt a vezeték 1971-ben, ezért ezek mind hozzáadódtak a menetidőhöz. A legtöbbet akkor kellett várakozni, amikor 1918-ban a románok elvitték a mozdonyt Bukarestbe, de a problémát alig nyolc év alatt kiküszöböltük” –mesélt a szerelvény viszontagságairól, és ideges pillantásokat vetett a közelben tréningező DVSC futballistáira.

A vonaton harmincnégy utas érkezett, akik az eredeti utasok távoli leszármazottai, és egy egész helyre kis közösséget alakítottak ki a kocsikban.