Kritika a CSI: Debrecen első részéről
Mint arról tegnap beszámoltunk, új magyar gyártású sorozat indul novemberben a népszerű CSI-franchise alapján. Tegnap rendkívüli sajtóvetítésen vettünk részt, hogy írhassunk az első részről.
A történet szerint a rendőrség egy új, szupertitkos részleget hoz létre a GÖCS-ben, ahol az ország legkiválóbb nyomozóit és helyszínelőit gyűjtik össze. Ide érkezik Vredestein Muki (Csányi Sándor), akinek már meggyűlt a baja a rendőrséggel, mert nem volt annyira cool, mint ő. Társa Libancz Jessica, a szittya-magyar nyomozónő (Oroszlán Szonja). Ketten látszólag utálják egymást, de össze kell fogniuk, hogy megoldják az évszázad debreceni bűntényét.
Egy ismeretlen férfi (Rudolf Péter) ugyanis lesből támad a huszonkettes buszon, és a Temető megállónál elállja az ajtókat, így a nyugdíjasok nem tudnak leszállni, ezért csak körbe-körbe mennek, és egyre többen lesznek. Az óra ketyeg, és ezzel párhuzamosan egy másik gaztett is történik: az ismert bűnöző, Lempecs Logan (Rudolf Péter) kilopja az Egyetem angol tanszékének könyvtárából az összes beiratkozó kártyát, így a tanulók nem tudnak kölcsönözni, ami végül káoszhoz és zavargásokhoz vezet.
A rész zenéjét Kaszatibi írta, ami már csak azért is jó, mert addig sem a tévében szerepelt, míg vizuális effektekért a Che Guevara Középiskola második dé osztálya (haladó informatika) felel. Nem tudtuk egyelőre eldönteni, melyik lett rosszabb.
(Amúgy megint csaltunk, mert két órával később raktuk ki ezt a cikket, mint kellett volna, de nem várt áramproblémák adódtak, már pereljük is ez E-ont)