Nem tudjuk, mennyire rémlik a 134 évet késő vonat, de a hírről annak idején mi is beszámoltunk. Akkor fel sem merült a kérdés, de utólag visszagondolva logikusnak tűnik: mi történt a Debrecenben várakozókra. Hát most kiderült.

A Petőfi téren zajló labirintusépítés átalakítás során bukkantak a régészek egy egész szerelvénnyi emberi maradványra, és a karbonos kormeghatározás megállapította, hogy a szerencsétlenül járt utasok az ominózus vonatra vártak a Nagyállomáson, amikor akkor még csak a Nem Túl Nagy, De Nem Is Olyan Kicsi, Mint Indokolt Lenne Állomáson.

A kutatók elképzelését megerősítette az a levél, amit az egy férfi mellett találtak, közvetlenül a menetjegy mellett. Ebből idézünk a teljesség igénye és engedély nélkül: "Drága Piroskám! Még mindig nem futott be a gőzös, de már csak öt percet kell várva lenni. Ámbátor kilencedik napja ez vagyon nekünk mondva. Hazatérnék hajlékomba, de félő, hogy ezesetben a Királyi Vasút győzedelmeskedne, s mint tudja, ezt úriemberi mivoltom nem engedheti. Örökké az öné, Fennenházi Aurél."

A tragikus szerelmi történet után azért egy jó hír: a várakozás során kutyának vagy csimpánznak nem esett bántódása, ugyanez azonban sajnos nem mondható el három galambról és egy vízilóról.